Forró csoki, az "Istenek Itala"

A forró csokoládé, olyan ital, amely olvasztott csokoládéból vagy kakaóporból, felmelegített tejből vagy vízből és általában édesítőszerből áll. A forró csokoládét tejszínhabbal isszák sokan.

Mi a története?

Az első csokoládéból nyert italt a közvélekedés szerint a maják készítették 2500-3000 évvel ezelőtt. Az azték kultúrának is nélkülözhetetlen része volt a xocōlātl néven emlegetett ital.

Hogy került Európába?

Amikor Cortés 1528 -ban visszatért Spanyolországba, kakaóbabot és csokoládéitalkészítő eszközöket vitt magával. Ekkor a csokoládé még csak a maják által feltalált keserű ital volt. Az édes forró csokoládé és a csokoládé tábla ekkor még nem létezett. A "csokoládé" néven ismert ital divatos lett a spanyol felsőbb osztályok körében. Akkor a csokoládé még nagyon drága volt Európában, mert a kakaóbab még csak Dél-Amerikában termett.

Az édes ízű forró csokoládé a 17. században luxuscikk volt az európai nemesség körében. 1657-ben nyílt meg az első Csokoládéház (egy modern kávézóhoz hasonló hely). Abban az időben a forró csokoládét gyakran fűszerekkel keverték; az egyik figyelemre méltó recept az a forró csokoládé volt, amelyet „friss jázminvirággal, borostyánnal, pézsmával, vaníliával és ámbrával fűszereztek.” Az ital arisztokratikus jellege miatt a csokoládét a XVIII. században "az istenek italának" nevezték.

1828 -ban Coenraad Johannes van Houten Hollandiában kifejlesztette az első kakaóporgyártó gépet, amivel elválasztotta a zsíros kakaóvajat a kakaóbabtól, és megalkotta a csokoládéport. A port könnyebb volt tejbe vagy vízbe keverni. Ennek eredményeként még egy nagyon fontos felfedezés történt: megszületett a szilárd csokoládé.

Különbség van a "kakaó”, amelyet kakaóporból készítenek (őrölt kakaóbabból, amelyből a kakaóvaj nagy részét eltávolították), és a "forró csokoládé" között, amelyet közvetlenül csokoládéból készítenek, és amely már tartalmaz kakaót, cukrot és kakaóvajat. A kettőjük közötti fő különbség a kakaóvaj, amelynek hiánya miatt a kakaó jelentősen alacsonyabb zsírtartalmú, mint a forró csokoládé. A forró csokoládé megőrzi a csokoládéban található összes antioxidánst.

Hogyan fogyasztják?

Európában (különösen Spanyolországban és Olaszországban) a forró csokoládét nagyon sűrűre készítik valamilyen sűrítőszer, például kukoricakeményítő használatával. A csokoládé egyik ilyen sűrű formája az olasz cioccolata calda.

A forró csokoládé churrosszal a hagyományos a dolgozók reggelije Spanyolországban. Ez a stílusú forró csokoládé rendkívül sűrű, gyakran csokoládé puding állagú.

Hollandiában a forró csokoládé nagyon népszerű ital, warme chocolademelk néven. Franciaországban gyakorta a reggeli része; néha szeletelt kenyeret vajjal, lekvárral, mézzel megkenve forró csokoládéba mártják.

A forró csokoládé további variációi is léteznek. Belgiumban, aki "meleg csokoládét" vagy "csokoládé chaud" -t rendel, egy csésze gőzölgő fehér tejet és egy kis tál csokoládé pasztillát kap és abból készíti magának a forró csokit. Az egyik bécsi változat, a Heiße Schokolade Wiener Art pedig tojássárgájával sűrítik az italt.

Nálunk mindegyik elkészítési mód honos. Az egyéni ízlés szabja meg, hogy milyet válasszunk. Akár „vékony” csokoládéport, akár „vastag”, sűrű kukoricakeményítőt tartalmazó port vagy csokipasztillát használunk, élvezhetjük ennek az ősi italnak finom ízét és jótékony hatásait!