"Az ember lelke nem a kávéra, s nem is a káváházakra vágyik: az ember barátra vágyik. A kávé csak ürügy!"

  Vajon honnan is származik ez a szó, amit erre a különlegesen aromás italra használunk?

 Minden bizonnyal az arabok "qahwe" szavából ered, melynek eredeti jelentése bor, s hasonló élénkítő és hangulatjavító hatása miatt a kávéra is ráragasztották. Később a törökök is a "kahwe" szóval fejezték ki az étkezés után fogyasztott "fekete levest", ami az oszmán birodalom terjeszkedésével hozzánk is eljutott. Innen a kávé szavunk. Európa más országaiban a coffea latin nyelvből átvett megfelelőjét használják saját kiejtésük és írásmódjuk alapján. Ez feltehetőleg a kávé szülőhazájának nevéből (Kaffa) alakult ki. Kaffa városka a mai Etiópia területén fekszik, s ezt tartjuk a kávé bölcsőjének. Abban az időben tilos volt a kávécserjék bárminemű kivitele, de nem hivatalos úton mégiscsak átvándorolt a környező területekre, köztük az Arab-félszigetre is. Itt kezdték el felfedezni a kávéfogyasztás örömeit, és vált mindennapi szokássá. Az egyik legelterjettebb legenda szerint a kávéra Jemenben találtak rá időszámításunk előtt a VI. században. Az arab kecskepásztorok mit sem sejtve őrizték állataikat, mikor azok táplálék után kutatva felmásztak a sziklákra, ahol az ott termő bokrok terméseit rágcsálták. Este azonban, mikor nyugovóra tértek volna a pásztorok, a kecskék folyamatos izgatottsága, ugrándozása és mekegése nem hagyta őket pihenni. Miután kiderítették az élénkség okát, ők maguk is elkezdték felhasználni a színes gyümölcsöket. Tűz felett megszárították őket, majd porrá törve forró vízbe hintették. Elterjedéséhez fűződő mondákban Mohamed próféta játssza a fő szerepet. Nagy betegségből tért vissza Gabriel arkangyal megmentő itala után, amitől új erőre kapott. Az iszlám világban igen népszerű lett a kávé, ami annak tudható be, hogy a próféta megtiltotta a bor fogyasztását. Ahogy a mohamedán vallás egyre nagyobb teret nyert, a friss kávéillat is úgy lengte be É-Afrikát, D-Ázsiát és Európa déli részét. A Távol-keleti gyarmatok a XVII. században ismerkedhettek meg a kávéval.

  A kávécserje termése gömbölyded, belül 2 félgömbszerű babbal. A cserjék 5-7 éves korukban hoznak teljes termést. Mivel betakarítás idején a cserje nem csak érett termést, hanem virágot és éretlen gyümölcsöket is tartalmaz, kézimunkaigénye meglehetősen magas. Szüret után kávéfajtától függően száraz (a robusta-nál)  illetve nedves (az arabica-nál) feldolgozáson mennek kersztül a gyümölcsök. A száraz módszernél a termést megtisztítják, s száraz talajon szárítják, amíg a bab el nem kezd zörögni a héjban (5-20 nap). Ezután géppel lezúzzák róluk a héjat, s osztályozva bezsákolják a zöld szemeket. A nedves eljárásnál a termést vízzel teli kádakba szórják, ahol az ép szemek leülepednek, a fennmaradó felesleget pedig eltávolítják. Az ép termésről lezúzzák a gyümölcshúst, majd fermentáció után csak a bab marad meg, amit a napon, illetve szárítógépekkel szárítanak. Szintén osztályozva bezsákolják őket exportképes állapotra.

  Fogyasztás előtt még hátra van egy fontos lépés, a pörkölés. 3 fő pörkölési eljárást különböztetünk meg. Az olaszt (erős), a franciát (közepes) és a bécsit (gyenge). A pörkölés alatt a szemek veszítenek szén-hidráttartalmukból, különboző olajok és aromák kerülnek a felszínre és megjelenik a koffein. Ezt áztatással vagy kigőzöléssel vonhatjuk ki a pörkölt kávéból. Pörkölés után szemesen illetve darálva porciózzák vákuumcsomagolásban, megelőzve az aromák kiszabadulását.