"Az étkezés bor nélkül olyan, mint egy nap napsütés nélkül."

  A bor a szőlő erjesztésével nyert, könnyed alkoholtartalmú ital. A szőlőből készített borok 8,5-14% alkoholtartalommal bírnak, ami a cukor mennyiségétől függ. Az alkoholnak ugyanakkor konzerváló szerepe is van. Az alacsonyabb alkoholfokú borok nehezebben eltarthatóak. Tartalmaz még továbbá cukrot, savakat, tannint, glicerint és vizet. A borban nagy részben borkősav található, második legfontosabb sava az almasav. Az almasav vörösborok esetében baktériumok hatására tejsavvá alakul, innen kapja néhány borfajta jellegzetes vajas zamatát. A tannin (csersav) a szőlő héjából és magjából ázik ki. A vörösborok - a héjon érlelés miatt - magasabb tannintartalommal bírnak. Ez egyfajta fanyar ízt kölcsönöz a bornak. A glicerin a cukor erjedése során keletkezik, s ez befolyásolja a bor testességét. Cukortartalmától függően a borokat  4 kategóriába soroljuk. Száraz, félszáraz, félédes és édes.

   A szőlőt ősszel, szeptember végén szüretelik. A szüret után a fürtöket összezúzzák, vagy tapossák, hogy megkönnyítsék a préselés folyamatát. A préselés során választják külön a szilárd részeket és a szőlő levét, másnéven a mustot. Ezt hordókba töltik, ahol élesztőgombák hozzáadásával megindítják az alkolholos erjesztést. Az erjedés befejeztével a bort seprőtelenítik, tehát átfejtik egy másik hordóba. Manapság egyre több rozét készítenek reduktív eljárással (ld.: Borok, pezsgők).

  A rozék esetében  a kékszőlőt préselés után egyáltalán nem, vagy csak kevés ideig erjesztik "héjon". Ettől függően a rozé változatos színekben pompázik, a lazacrózsaszíntől a málnavörösig találhatunk borokat.

 Ha tehetjük, a rozékat jól lehűtve fogyasszuk!