"A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett." Márai Sándor

  A bor a szőlő erjesztésével nyert, könnyed alkoholtartalmú ital. Persze nem csak szőlőből lehet bort készíteni, hiszen ki ne hallott volna a különböző gyümölcsborokról és a mézborról. A szőlőből készített borok 8,5-14% alkoholtartalommal bírnak, ami a cukor mennyiségétől függ. Az alkoholnak ugyanakkor konzerváló szerepe is van. Az alacsonyabb alkoholfokú borok nehezebben eltarthatóak. Tartalmaz még továbbá cukrot, savakat, tannint, glicerint és vizet. A borban nagy részben borkősav található, második legfontosabb sava az almasav. Az almasav a vörösborok esetében baktériumok hatására tejsavvá alakul, innen kapja néhány borfajta jellegzetes vajas zamatát. A tannin (csersav) a szőlő héjából és magjából ázik ki. A vörösborok - a héjon érlelés miatt - magasabb tannintartalommal bírnak. Ez egyfajta fanyar ízt kölcsönöz a bornak. A glicerin a cukor erjedése során keletkezik, s ez befolyásolja a bor testességét. Cukortartalmától függően a borokat 4 kategóriába soroljuk. Száraz, félszáraz, félédes és édes.

   A szőlőt ősszel, szeptember végén szüretelik. A szüret után a fürtöket összezúzzák, vagy tapossák, hogy megkönnyítsék a préselés folyamatát. A préselés során választják külön a szilárd részeket és a szőlő levét, másnéven a mustot. Ezt hordókba töltik, ahol élesztőgombák hozzáadásával megindítják az alkolholos erjesztést. Az erjedés befejeztével a bort seprőtelenítik, tehát átfejtik egy másik hordóba. A vörösbor esetén ezt egy a kékszőlők héját tartalmazó tartályba fejtik, ahol a héjból kioldódnak a színanyagok a keletkező alkohol hatására. A rozék esetében pedig a kékszőlőt préselés után egyáltalán nem, vagy csak kevés ideig erjesztik "héjon". Tehát szín szerint megkülönböztetjük a fehér-, rozé és vörösborokat.

2 eljárást különböztetünk meg:

  Oxidatív borkészítési eljárás: Hagyományos érlelési mód, mely során a bor érintkezik levegővel. Fehérbornál a kierjedt bort fahordókba töltik, ahol a bor átveszi a hordó aromáit is. Nagy ászokhordóban és kis fahordóban (barrique) végezhetik a műveletet.

  Reduktív (levegőtől elzárt) érlelés: Ez egy újabb borkészítési eljárás, mely során a hordós érlelést az esetek többségében kihagyják a folyamatból. Célja, hogy a bor minél teljesebben megőrizze a szőlőszemek eredeti aromáját. Hordók helyett rozsdamentes acéltartályokat használnak, melyben szabályozni tudják a hőmérsékletet és a bor erjedését.

 Az oxidatív érlelésű borok inkább ünnepi asztalra valók, míg a reduktív borok könnyed, gyümölcsös jellegüknek köszönhetik nagy keresettségüket.

A borkészítés során használt eljárások szerint az alábbi fajtákat sorolhatjuk fel:

  Fajbor (egyféle szőlőből, hagyományos eljárással készül), Aszúbor (a késői szüretelésű aszúszőlőből készül), Jégbor (a frissen fagyott szőlőből), Barrique (barrikolt bor, melyet kiégetett tölgyfahordőban érlelnek), Cuvée (többfajta szőlőből készülő bor) és a Pezsgő (a bor második erjesztése palackokban, mely során a szénsav az üvegekben marad).

  Eme pompás nedü fogyasztása már 5000 évvel ezelőtt az ókori népek körében is igen közkedvelt volt. Az első bortermelők Mezopotámia és Egyiptom földjein tevékenykedtek.  Egyiptomban a sör mellett a bort is nagy szenvedéllyel kortyolgatták.  A társadalmi fejlettséget tükrözi, hogy olyan szankciókat is törvényerőre hoztak, melyek a taverna látogatását és az ital fogyasztását szabályozták. A különböző - sör és bor - receptúrák a Földközi-tenger északi partjaira is eljutottak, s a mediterrán éghajlatnak kedvező szőlőtermesztésből nyert bor lett a görögök, később a Római birodalom lakóinak legkedveltebb itala. A rómaiak segítségével egész Európa megismerkedett a borkészítéssel, s még ma is a világ legkiválóbb szőlői teremnek a kontinens domboldalain. A 16. században a spanyolok indították a bort világhódító útjára. Amerika felfedezése után nem sokkal termőterületeket is létesítettek a tengeren túlon. Végül még távolabbi helyekre is eljutott a borkészítés tudománya, így Ausztrália és Új-Zéland is belépett a "szőlő-nevelők" immáron hosszú sorába.

  A szőlőtermesztést és a bor előállításának alapvető szabályait a világ számos pontján törvények és rendeletek határozzák meg, mint ahogy a borvidékek területi jogszabályait is. Magyarországon ezt a bortörvény szabályozza. Jogi oltalmat élvezhet a terület földrajzi neve.