A desszertboroknál mindig félédes illetve édes borokról beszélünk.

  Emellett két fajtáját különböztetjük meg. A nem töppedt szőlőből készült borokat, és a nemespenész által betöppedt szőlőből készült borokat. Amikor a nyarat egy kellemesen meleg ősz követi, bizonyos szőlőfajtákat (muskotály, szürkebarát) később szüretelnek, így cukortartalmuk is magasabb. A erjedésnél nem minden gyümölcscukor alakul át alkohollá, ezáltal a megmaradt cukor a bort édesíti. Ízük gyümölcsös, illatuk a virágos mezőket idézi. A nemespenész jelenléte mellett betöppedt boroknál jól meg kell választani a termőterületet és a szőlőfajtát is. Magyarországon ezek termőhelye Tokaj-Hegylja. Amikor csapadékosan kezdődik a szeptember, a szőlőszemeket megtámadja a nemespenész (a szemek belsejéből táplálkozik). A szemek töppedésnek indulnak, amennyiben ezt az esős időszakot egy melegebb periódus követi. Tokajon a szamorodni készítéséhez általában október végén kezdik meg a szőlőfürtök begyűjtését. Az aszú készítéséhez kizárólag töppedt szemeket használnak fel, ezért a aszúszemeket egyenként kell szedni. A tokaji borokat több éven keresztül érlelik hordókban és palackokban mielőtt forgalomba hoznák. A tokaji aszú puttonyszáma (3,4,5,6) azt jelöli, hány puttony aszút áztatnak gönci hordóban (136,6l).